Egy egészen apró különbség

Eldördül egy startpisztoly, és ezzel egy időben nyolc láb löki el magát a talajtól, nyolc mellkas emelkedik meg, hatalmas lélegzetet véve, és nyolc elszánt tekintet mered előre, az egyelőre még kétszáz méterre lévő cél irányába.

A magas, izmos, barna hajú srác nem egészen biztos benne, hogy hol is van, és mit is csinál éppen. Szerencsére minden jel marra utalt, hogy a szervezete pontosan tudja, mit kell tenni. Lábai és kezei ütemesen mozognak. Testében kitör egy vulkán, mely folyamatos adrenalin löketeket lövell szerteszét, elhomályosítva kissé az érzékeit. Nem lát mást, csak az előtte futó hátát, és erőteljesen küzd azért, hogy megelőzze a hát tulajdonosát, és ne lásson mást csak a célegyenest.

Egy pillanatra maga előtt látja saját magát, mint hatéves kisfiú, aki az első (meg kell hagyni, nem túl hosszú) futóversenyének távját teljesíti. Látja maga mellett az apját, és hallja folyamatos biztatásait és látja a célban az édesanyját, aki kitárt karral várja és össze-vissza puszilgatja, és a világ legügyesebb futójának nevezi (habár ő tudja, hogy teljesen utolsó lett).

A másik futó elmarad mögötte, és most már tényleg senki és semmi nincs előtte csak a célvonalat jelző, feszes, széles szalag.

A vér őrületes erővel dobol a fülében, de tompán hallja a pálya melletti lelátón tolongó közönség morajlását. Biztató, ösztönző utasításokat, amelyek ugyanúgy szólhatnak neki is, mint a mögötte futónak, de mégis valamiért arra ösztönzik, hogy ne merészeljen megállni.

Lába más szemében talán könyörtelennek látszó tempóban repíti előre, aztán…

Aztán már nincs tovább. A lendület elfogy. Az adrenalin visszavonul, és ő ott áll a füvön, zihál, és köhög, mert félrenyelte a levegőt. A célszalag pedig a derekára csavarodva jelzi a megkérdőjelezhetetlen igazságot, miszerint ő nyert.

Az anyja ugyanúgy ölelgeti és puszilgatja, mint az után a bizonyos első verseny után (bár most már nem guggol, mert lábujjhegyen is alig éri el nagyra nőtt kisfia arcát), az apja ugyanúgy vállba veregeti (igaz, most már nem emeli fel és pörgeti meg, mert ahhoz egy darura lenne szükség) és ugyanúgy gratulálnak a nagyszülők. A szomszéd lány is ugyanúgy öleli meg, habár most egy puszira is jogosult, mert az elmúlt tizenkét év során legjobb barátnőből A barátnővé avanzsált. Minden egészen ugyanolyan, azzal az igazán elfelejthető különbséggel, hogy ez most egy országos verseny volt.