Néma sikoly

Ülök az ágyon felhúzott térddel
És átjárja lelkem a szörnyű fájdalom.
Ülök. Körülöttem csönd, néma síri csönd. Semmi nem mozog.
De belsőm dübörög őrülten, hangosan
És sikoltok. Egyre csak sikoltok, Bár nem tudom, valódi-e a sikoly
Vagy én hallom csak valahol.
Ülök és próbálok úrrá lenni
A szememet elöntő könnyeken
És összerakni valamelyest
Darabokban lévő lelkemet.
Körülöttem mindenütt néma csend honol
S lelkem széthullott romjaiból
Nem maradt már csak egy néma,
De annál hangosabb, fájdalmas sikoly.