Nyugalom

vízcseppek csorgása,
levegő zsongása,
kavicsnyekergés,
madárcsicsergés,
gyöngyöző nevetés,
vidám integetés,
gyengéd érintés,
szeretve szeretés.

Néma sikoly

Ülök az ágyon felhúzott térddel
És átjárja lelkem a szörnyű fájdalom.
Ülök. Körülöttem csönd, néma síri csönd. Semmi nem mozog.
De belsőm dübörög őrülten, hangosan
És sikoltok. Egyre csak sikoltok, Bár nem tudom, valódi-e a sikoly
Vagy én hallom csak valahol.
Ülök és próbálok úrrá lenni
A szememet elöntő könnyeken
És összerakni valamelyest
Darabokban lévő lelkemet.
Körülöttem mindenütt néma csend honol
S lelkem széthullott romjaiból
Nem maradt már csak egy néma,
De annál hangosabb, fájdalmas sikoly.

Hagyaték

Néhai jövő, néhai múlt,
néhai idő, néhai kulcs,
néhai öröm, néhai bánat,
néhai álom, néhai vágyak,
néhai ölelés, néhai csók,
néhai most, néhai volt,
néhai mosoly, néhai könnyek,
néhai írók, néhai könyvek,
néhai hangok, néhai szó,
néhai tájak, néhai folyók,
néhai arcok, néhai kezek,
néhai barátok, néhai emberek,
néhai képek, néhai emlék,
néhai hangszer, néhai zenék,,
néhai kincsek, néhai lom,
néhai tárgyak, néhai kolomp,
néhai kotta, néhai ének,
ezt hagyta hátra egy néhai élet.

Szonett a váratlan albérlőhöz

Tudod, átkozott egy hódító vagy.
A facebookomat már fullra elraboltad,
És most befészkelted magad a gondolataimba.
Is. Meg a délutánjaimba, meg a mindennapjaimba.

Mint holmi pozitív parazita, rátapadva,
Ücsörögsz teljes kényelemben, az agyamban.
És nem érdekel az sem, ha kilakoltatlak,
Legyintesz egyet és nem mozdulsz onnan.

És akkor ott vagy délután, meg ott vagy reggel is,
Akkor, amikor sárga pizsamában, mezítláb
Éppen összedobom a reggelim.

És ott vagy este, s lágy álmok ködös fátyolán át
Mosolyogsz, beszélsz, még nevetsz is talán.
Ott vagy. Egyfolytában. És vigyázol rám.

Nincs címe, mert nincs

szakadozik a kapcsolatom magammal       
nem jó a kapcsoló vagy a hálózattal van baj
csúsznak szét az időpontok feladatok
egy kupacban úszkál minden
s most érzem úgy na kész
én feladom gyártódjanak helyettem
valaki másba nagy gondolatok
én lépek innen ezt az egészet másra hagyom
és az sem érdekel hogy ez itt egy
valóságos nyelvtani ártalom
írok mindent kisbetűvel
és csak azért sem központozok
sőt még címet sem adok
mert ezt az egészet most pont leszarom

Emléküveg

Üvegdarabként tárolódnak fejedben az emlékek,
Ha jobban megnézed van vagy ezer féle.
Tiszták és piszkosak, kisebb, nagyobb méret.

Ha külön-külön nézed,
Nem látsz mást csak egy üvegtöredéket,
De, ha figyelmesen újravizsgálod, érted:

A sok-sok apró szilánk kiad egy képet.
Szomorút, vidámat, rosszat vagy szépet.
Nézd csak ezt a képet, s lehet, újraéled

Emlékeid egy részét, mert kis üvegtöretként
Elraktározza őket valahol az elméd.
Csak annyi a dolgod, hogy néha-néha megnézd.

Köszöntő

Sziasztok, üdvözlök mindenkit az Ez meg az-on!

Ezen az oldalon olyan verseket és novellákat olvashattok majd, melyek mind-mind az én agyam szüleményei. Lesz bennük ilyen is, meg olyan is. Boldog, szomorú, sötét, világos, elvont és érthető.

Jó olvasgatást! :)

Ízelítőként egy röpke négysoros:

Firkálgatok, tehát vagyok.
Mert lételemem az írás,
S gond nélkül el tudnék élni papíron és tintán.
(Vagy golyóstollon, de erre sajnos nincsen rímpár.)