Válaszút

Ha valaminek vége,
Válaszútra kerülsz.
Hogy jobbra lépsz vagy balra,
Az egyedül tőled függ.

A hátra már a múlté,
Az előre még ködruhás,
Csak jobbra van vagy balra,
Mert kell egy új irány.

Mindegy, mit lépsz, úgy érzed, veszítesz valamit,
De középen nem maradhatsz.
Mindenképp új irányt kell választanod magadnak.

Nézed az egyik utat,
Majd nézed a másikat,
Mindegyiktől megkérdezed:
Ki vajon hová lyukad?

De egyikük sem felel.
Se egyik, se másik,
S hallgat a néma táj is,
Mert ez most rajtad múlik.

Mindegy, mit lépsz, úgy érzed, veszítesz valamit,
De középen nem maradhatsz.
Mindenképp új irányt kell választanod magadnak.

Tétován nekiindulsz.
Lépsz egyet... kettőt... hármat...
Még mindig nem biztosan,
De úgy érzed, a jó irányba.

Elhagyod az elágazást,
S mint egy varázsütésre
Kinyílik a szemed.
Napfény önti el az ösvényedet.

S már tudod...
Mindegy, hogy mit lépsz, nyersz vele valamit.
A jobb is, a bal is új távlatokat nyit.

Senki nem garantálja, hogy nem vargabetű,
Hogy nem fölös kanyar,
Hogy nem kell majd hátralépned azért,
Hogy a jó ösvényen maradj.

De bármikor visszaléphetsz,
Mert az út már a tiéd.
És ami előtted áll,
Az maga a felfedezés...